A HÉTPRÓBÁS NÉPTÁNCISKOLA

ÉS A BALASSI TÁNCEGYÜTTES

BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁN!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az elsõ :

- ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.  - Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgõ kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklõ lángra.

A második azt mondta:

- ÉN VAGYOK A HIT! -  Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.  - A következõ pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:

- ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erõm tovább égni. Az emberek nem törõdnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. -  Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:

- De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! -  Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

- Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

ÉN VAGYOK  A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égõ gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.